Tejes puszi

Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de én úgy szeretem az Anyukámat. Van egy nagyon jó új játékunk, Anyu az ágyunkban fekszik, és eldugja a Zitát (aki az én babám). Szeretem keresgélni és onnan tudom, hogy megvan, hogy olyan sípoló hangot ad, amikor hozzáérek, mert Zita egy pisilős-sírós fiú baba.

Jó sok verset is tanultam a napokban. Kétszer kell hallanom és utána már tudom is folytani, ha valaki elkezdi. Énekelünk mindenféle gyerekdalokat és azon szoktam a legnagyobbat nevetni, mikor Anyu elváltoztatott kacsa hangon beszél hozzám.

Reggel, amikor felébredek, azonnal nyomok egy reggeli puszit Anyu arcára, mert szeretek vele ébredni. Olyankor kicsit még hempergünk az ágyban.

Ja és a tejes puszi játék, az nagyon jó kis játék. Cicizés közben kell gyorsan nagy puszit adni Anyu szájára, mert olyan vicces grimaszokat vág nekem a tejes puszira. Nem is értem, hogy valaki hogyan nem szeretheti a tejet, hát még a tejes puszit. Anyu nem szereti.

Zenék, amiket mostanában nagyon szeretek

Pujo két éves

Na ez már azért szülinap volt! Sok lufival, tortával, vendégekkel és ajándékokkal. Anyu meg Domi befestették az arcomat, bohócnak akartak festeni, el is kezdték, aztán Anyu egyszer csak szaladt a lázmérőért és megállapította, hogy lázas vagyok. A festés félbemaradt, színes foltok lettek az arcomon bohócminta helyett, de azért így is jól néztem ki. Kár, hogy éjjel kórházba kellett mennünk! Szerencsére a Doktor néni azt mondta, nem komoly a dolog, és hazaengedett.

Megjegyzés: A képen rosszul van beállítva a dátum. A nap 2010.03.07. volt pontosan. Hiszen ekkor voltam két éves.

Apujo

Valami nagy baj történhetett!!

Eltűnt Apudzso, nem jön haza délutánonként, Anyudzso sokat sír, a többiek meg különösen viselkednek. Ha Apudzsoról beszélnek, olyan halkan sutyorognak, hogy alig tudom megérteni mit mondanak. Pedig annyira csönben vagyok olyankor, egy pisszenést sem hallatok, úgy csinálok, mintha kakilnék a pelenkámba. Szóval, nem tudom, mi történt, de Apudzso hiányzik nekem nagyon. Kitaláltam valamit!! Én leszek Apudzso addig, amíg haza nem jön. Mondtam is a többieknek, hogy az én nevem mostantól Pujo! A Pudzso. Furcsán néztek rám, de azóta Pujo-nak neveznek ők is.

Egyéves lettem

Nem volt nagy csinadratta.Ugyanolyan hétköznapi nap volt, mint a többi. Valami tortafélét próbáltak a számba gyömöszölni, pedig tudhatnák már, hogy úgysem eszem semmit, még ha a szülinapom van, akkor sem. Majd jövőre!

11 hó

Tudok járni! Én nem is gondoltam hogy ez ennyire fantasztikus dolog! Ha tudtam volna, bizony előbb tanulom meg. Mostmár mindenhová ÉN megyek egyedül. Mintha Anyu is megnyugodott volna, látod Anyu, én megmondtam, legalábbis meggondoltam.

Tudok néhány szót is mondani már, persze a legfontosabb szavakat, mint pl cici, babba (labda).

Szóval szépen fejlődöm, bárki megmondhatja.

Hoppá

Megnyugodhatott mindenki, mert végre felálltam. Nem tudom, hogy miért volt ez olyan fontos nekik, de eddig valahogy nem volt még kedvem akrobatikázni. Na, az első próbálkozásom sikert is hozott, de őszintén szólva, azóta sem szeretek cél nélkül álldogálni. Vagy ülök (kitámasztva még) és így rugdosom meg dobálom a labdát, de azt találtam ki, hogy inkább megpróbálok lépegetni. Ez az ácsorgás, ahhoz képest, hogy mekkora ügyet csináltak belőle, egyáltalán nem érdekes dolog. Lényeg, hogy azt mondják, már nem is vagyok Jaball! Valahogy nem szerettem azt a nevet, annyira nem illik hozzám.