Haza akarok menni, haza a városomba, amit festettél, Anyu, haza az ágyamba, mert N E M szeretek itt lenni.
Sírok és hányok és sírok megint, vigyél haza, lécci...
Reggel kimentünk az udvarra és én még nem is láttam ilyen szépet, egy nagy erdőben van a házunk, a patak folyik a kertben és olyan jó a kisvödörrel hordani a vizet a patakból.
Anyu vett nekem egy kis lavórt és Mámóval ma mostunk. Bizony, ruhát mostunk, habzós vízben, annyit pancsolhattam, amennyit csak akartam. Kimoshattam a pingó tartókat, és kiteregettem a ruhákat a szárítóra. Én EGYEDÜL! Remélem holnap is moshatok, mert ez nagyon tetszik nekem.
Anyu elvitt lovagolni. Egy ici-pici pacira ültettek és annyira de annyira féltem! Mindenesetre nem szóltam, hogy félek, mert már egy hete csak azért nyafogok, hogy vigyenek el lovagolni, de nem gondoltam, hogy ez ilyen félelmetes. Koncentráltam jó erősen, nehogy leessek a nyeregből. Nah jó, a végére már megsúgtam Anyunak, hogy NEM akarok lovagolni többet, mert félek. Tudnám, hogy mi ezen a nevetséges. Van úgy, hogy az ember azt hiszi, szeret valamit csinálni, aztán amikor kipróbálja, rájön, hogy mégsem. Én a lovaglással vagyok így.
