Hoppá

Megnyugodhatott mindenki, mert végre felálltam. Nem tudom, hogy miért volt ez olyan fontos nekik, de eddig valahogy nem volt még kedvem akrobatikázni. Na, az első próbálkozásom sikert is hozott, de őszintén szólva, azóta sem szeretek cél nélkül álldogálni. Vagy ülök (kitámasztva még) és így rugdosom meg dobálom a labdát, de azt találtam ki, hogy inkább megpróbálok lépegetni. Ez az ácsorgás, ahhoz képest, hogy mekkora ügyet csináltak belőle, egyáltalán nem érdekes dolog. Lényeg, hogy azt mondják, már nem is vagyok Jaball! Valahogy nem szerettem azt a nevet, annyira nem illik hozzám.