2010. május 22., szombat

No promises


Huh, jó hangos helyen lakom mostanában. Annyi arcot látok magam körül, és úgy szeretem őket! Szeretem, amikor fölém hajolnak, ringatnak, fürdetnek, énekelnek nekem, télleg annyira aranyosak. De a legjobban azt szeretem, hogy Anyu magához ölel és símogatja az arcomat meg a kezemet.
Mostanában van egy kis zenélős játék, amit fölém tesznek és néznek, mintha várnának valami mutatványt tőlem.. Engem ez annyira nem érdekel, sokkal jobbat mutatott a legnagyobb tesóm tegnap, amikor ő vigyázott rám. A telefonját mellém tette és olyan szépen zenélt vele, hogy mindenről megfeledkeztem egy időre. Szerintem el is aludtam közben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése